 |
Meleg Réka |
"Értékelni" fél évet úgy, hogy valójában ez nem az én feladatom (hiszen elfogultság nélkül és külső szemmel ezt nem lehet) ... nehéz.
Idekerültem úgy, hogy elméletben tudtam azt, hogy ez az egész miről szól, de gyakorlatban nem. Elképzelése van az embernek, s aztán vagy csalódik, vagy nem...
Én csalódtam... Kellemesen.
Sokkal tágkörűbb, színesebb, izgalmasabb, fárasztóbb és szebb lett ez az elmúlt 5 hónap számomra, mint ahogy gondoltam. Ha egy kívülállónak elmondom azt, hogy reggeltől estig bent vagyok a színházban, órákon ülök, tanulok, és aztán kezdem az egészet előlről...biztos azt mondaná, hogy ez nem könnyű, túl sok és minek vállalom?! De ő kívülálló. Ezt az egészet nem lehet iskolának nevezni. Bár nehéz, néha tényleg túl sok, néha tényleg azt érzem, hogy mostmár elég, néha minden vágyam fél nap szabadidő, néha bármit megtennék, hogy otthon legyek végre...mégis ha otthon vagyok hiányzik. Hiányoznak az osztalytársaim, a légkör, az épület...hiányzik ez a fajta színházi élet. S tudom azt is, hogy én még korántsem nevezhetem meg, hogy milyen az igazi színházi élet...de azt már érzem, hogy nem átlagos. Csinálhatom azt, amit mindig is akartam, amire mindig is vágytam, és persze, hogy ezt szeretem és élvezem.
Sajnos, hogy ezek a szavak már közhelyeknek számítanak, én mégis csak így tudom elmondani azt, hogy milyen volt ez az elmúlt fél év. Szép... és csak remélni tudom, hogy a következők is ilyenek lesznek.
Meleg Réka