V. SZINT Programok
2015.04.23-04.26
2015.04.23. Csütörtök
19:00 Koldusopera című előadás megtekintése (Békéscsabai Jókai Színház)
2015.04.24. Péntek
Előadások:
15:00 I.M. 56 GNM Ibsen
Múlt, jelen, jövő
Próbáld ki magad ! Te is lehetsz főszereplő! NYÍLT NAP 2015. április 17-én 10 órától a Békéscsabai Jókai Színház Ibsen Házában a Harruckern János Közoktatási Intézmény Színitanházában.
Háromhetes akrobatika kurzus kezdődött a Színitanházban., Végh Erika az Artistaképző tanárának vezetésével. A színész és táncos hallgatók számára szervezett tanfolyamot a Fiatal Színházművészetért Alapítvány pályázati pénzből finanszírozza. A kurzus 3 hétvégén szombaton és vasárnap délelőtt-délután tartják. Képeket hamarosan a galériában találnak.
Nagy megtiszteltetés iskolánknak, hogy Miklós Csaba másodéves színház technikus hallgatónkat szerződtette a Vígszínház világosítónak. Így két már ott dolgozó, tavaly végzett diákunknak lett kollégája.
Az iskoláról még 2009-ben hallottam, pontosabban láttam egy plakátot róla a régi szakközép suliba ahova jártam (Harruckern János Közoktatási Intézmény). Akkor még belügyi rendészeti szakon voltam elsős szakközépbe, de a színpadon mindig „otthonosan” mozogtam. Később történt velem ez, az, de végül felvettek a színitanházba. Az épületet egy részét láttam korábban, mivel ahol végeztem gimnáziumba, a magyar tanárom igen sokszor kötelezte emelet magyar szakon, a Bárka esteken való megjelenést, amit az Ibsen színpadon tartottak.
Az Iskola és az osztályvezető tanárom jóvoltából lehetőségem volt kiutazni egy pár napra Temesvárra. A temesvári Merlin Bábszínház színészeivel, dolgozóival illetve tanulóival elutaztunk egy kb. 100 km-re Zoltra, ahol egy rendkívül színvonalas környezetben tölthettük el napjainkat egy fennsíkon. Nagyon ízletes finom ételeket ehettünk, nagyon finom borokat ihattunk. Napközben foglalkozások voltak. Egy kicsit bevezettek bennünket a bábszínház rejtelmeibe, a maszkos színház dolgaiba és egy remek közösség részévé válhattunk és jó hangulatban töltöttük a foglalkozás óráit.
Nem sokkal több, mint két hónapja járunk ide, de máris nagyon sok új élménnyel és tapasztalattal gazdagodhattunk. Egy-egy főpróbán betekintést nyerhettünk abba, hogyan készül el egy előadás, a színházban vállalható munkák által, megtapasztalhattuk például, hogy milyen a ruhatár akasztók felőli oldalán állni, és köszönteni a nézőket, akik reményeink szerint egyszer majd azért jönnek a színházba, hogy minket is láthassanak. Bár elsősként még nem léphetünk színpadra, megtisztelő volt az ’56-os megemlékezésre készített műsorban, ha csak pár percre is, de közönség elé állhattunk.
Már amúgy is hetek óta csak ígérgettem ismerőseimnek, hogy mesélek majd az itteni életről...
Most parancsba kaptuk a feladatot, így megpróbálom minél rövidebben, tömörebben és érdekfeszítőbben leírni eddigi élményeimet.
Ha azonban netalántán valakit mégis fárasztana írásom, esetleg menjen el helyette a színházba. Ugyanis lehet, hogy nem kíváncsi egy elsős színészhallgató véleményére/történeteire, de egy tény megkérdőjelezhetetlen: a legjobb példa van a Színitanház diákjai előtt.