Beküldte Szabó Zoltán - 2015. január 23.

Az iskoláról még 2009-ben hallottam, pontosabban láttam egy plakátot róla a régi szakközép suliba ahova jártam (Harruckern János Közoktatási Intézmény). Akkor még belügyi rendészeti szakon voltam elsős szakközépbe, de a színpadon mindig „otthonosan” mozogtam. Később történt velem ez, az, de végül felvettek a színitanházba. Az épületet egy részét láttam korábban, mivel ahol végeztem gimnáziumba, a magyar tanárom igen sokszor kötelezte emelet magyar szakon, a Bárka esteken való megjelenést, amit az Ibsen színpadon tartottak. Az évnyitón az első maradandó élményem a lányok szépsége és családias hangulat volt. Kezdeti napokba ugye az ismerkedésé a főszerep, inkább ne részletezzük. Érdekes módon, mi már a második héten 60%-ba tudtuk egymásról, hogy ki milyen karakter. A tanárok egytől egyig nagyon nagy formák! Egyéniségek és látszik rajtuk és hogy élvezetből tanítanak és szeretettel csinálják a munkájukat. Az alapvető köszönés kitűnő eszköze a közösség építésnek, ez pedig ebben az iskolában kötelező. Ahogy mondta Fekete Péter igazgató úr: Egymásért vagyunk itt és egymás keze alá dolgozunk. Ez az első perctől kezdve szembetűnik. Véleményem szerint ezt a hétköznapokba és a gondolkodásmódunkba is bele kellene kódolnunk és talán egyszerűek lennének a hétköznapjaink és maga az életünk. Összegezve ez az iskola és ez a közösség példaértékű. Öröm ide járni és nagyon tetszik az itt tevékenykedő emberek beállítottsága.