Beküldte Szabó Zoltán - 2015. január 23.

Bevallom őszintén, nehezen fogtam hozzá ehhez a feladathoz. Szerintem nem könnyű az eddigi tapasztalataimról írni, hiszen még csak két hónapja kezdődött el az iskola. Ennyi idő alatt még egymást sem ismerhettük meg igazán, még csak most próbáljuk felvenni ezt az új tempót, amit ez a hely és a tanárok diktálnak nekünk. Többen vagyunk olyanok, akik rögtön a középiskolából kerültünk ide. Ott kényelmesen elvoltunk, többnyire bejártunk az órákra, igyekeztünk legalább a minimumot, ami elvárható volt tőlünk, teljesíteni és ennyi. Itt más. Itt senkit sem érdekel, hogy milyen szupi kis kifogásokat tudsz gyártani, hogy miért nem jöttél be, vagy miért nem készültél. Nem a tanárok kedvéért kell készülnöd, hanem magad miatt, mert TE színész szeretnél lenni. Nem kérnek tőlünk lehetetlent és teljesíthetetlent, csak hozzá vagyunk szokva, hogy máshol elég volt egy szép mosoly, néhány összemakogott mondat, de itt minden szöveget és verset hiba nélkül, betű pontossággal kell elmondani. Én úgy érzem sikerül lassan beleszoknom ebbe, de bőven van mit tanulnom. Számomra ez az iskola tele van kihívásokkal, nem csak a tanulás terén, hanem az egymással való munkában is. Sok falamat lebontottam már így is, de még mindig vannak feladatok, amiket nehezemre esik megcsinálni, bár igyekszem és úgy érzem, jó úton járok.
Bár kezdek fáradni a kora kezdésektől és attól, hogy későn érek haza, de ezek ellenére is szívesen megyek be másnap. A mi osztályunk egy rendhagyó osztály, hisz színész szakon nem jellemző a 16 fő. Itt is vannak kisebb-nagyobb viták, szerintem jó kis csapat vagyunk. Ezt bizonyítja az is, hogy egy hét alatt, a gólya avatónkra, az egyéb feladataink mellett még is sikerült felkészülnünk.